Hivatás, önkifejezés, szellemi kiteljesedés – vallomások A Magyar Festészet Napjára

Idén éppen kerek 20 esztendeje ünnepeljük A Magyar Festészet Napját. Eredetileg civil kezdeményezésként indult 2002-ben: Bayer Ilona, Bráda Tibor, Zsolnai Gábor, Szentgyörgyi József és Fabók Gyula elképzelése alapján jött létre. Azóta folyamatosan fejlődik, növekszik az esemény.

A művészeti mozgalmat azzal a céllal alapították, hogy felhívja a magyar társadalom figyelmét a kortárs képzőművészet aktívan alkotó művészeinek munkájára, aktualitásaira és jelentőségére. Mára egész októberben rendeznek kisebb-nagyobb, a magyar festészethez kapcsolódó programokat.

A Magyar Festészet Napja alkalmából kortárs magyar művészeket kértem fel, hogy mondják el, mit jelent számukra a festészet.

Számomra a festés hivatás. Munka és szellemi kiteljesedés egyben. Eszköz ahhoz, hogy saját érzéseimet, gondolataimat átadjam, a képekkel pedig másokban is érzéseket, gondolatokat keltsek. Érdekelnek gyermekkorom meghatározó elemei, különös figyelemmel arra, hogy melyek azok a dolgok, melyek kihalnak az idő folyamán.

Olyan hétköznapi jeleneteket is ábrázolok, amelyeket szinte mindannyian átélünk, amelyek mindenkinek megvannak a családi fotóalbumban, csak éppen más szereplőkkel.  Célom, hogy a komponált jelenetek mögé egész történeteket lehessen képzelni, illetve hogy a nézőből a látott kép alapján előtörjenek saját emlékei. Az arctalanság elősegíti, hogy mindenki a maga szereplőit láthassa a jelentben.

Nagymamám tipikus falusi néni volt, élete nagy részét a család ellátása, a háztáji állatok gondozása, a veteményes- és gyümölcsöskert rendben tartása, majd a termények betakarítása és feldolgozása töltötte ki. A témával arra is utalok, hogy sokan nagyon hasonló dolgokat élünk át.

Bereczky Kata festőművész
(Számos belföldi és külföldi kiállításon vett részt, és részesült elismerésben. Festményei megtalálhatóak több magán- és közgyűjteményben. 2022-ben a zamárdi ZamJam fesztivál arculatának megalkotója.)

——————————————————————————————————————–

Nekem erről szól az életem már 30 éve. Reggel felmegyek a műterembe és festek, míg be nem sötétedik. Csak természetes fénynél festek, de ha besötétedik, akkor alapozok, lakkozok, tervezek…. szóval elég tartalmasak a napjaim. Minden napom a festészetről szól. Ez a feladatom, a dolgom.

Szeretem József Attila verseit és így nagy örömmel festettem. Már ez a negyedik festmény, amit Marton László kitűnő szobráról készült.

Cene Gál István festőművész
(Prima díjas képzőművész, 2015-ben „European Art Star” díjat kapott Brüsszelben. Belföldön és külföldön több mint negyven egyéni kiállítása volt már.)

——————————————————————————————————————–

Számomra fontos az érzelmi és értelmi utalások beépítése a képeimbe, melyek többnyire filozófikus töltéssel rendelkeznek. A saját utazásomról beszélek minden munkámban, amit nem egyedül, hanem többnyire a taoista gondolkodás múltban élt nagyjaival együtt teszek.

Az alkotás a hatalom bálványairól szól minden korban. Egy nagyon erőteljes aláfestéssel kezdtem a munkát. Sötét, majdnem fekete zölddel festettem egy alapot, aminek struktúrát építettem hol vastag, hol vékony festékrétegek felvitelével, így egyenetlen, izgalmas domborúságot kaptam. Ezzel talán a világ egyenetlenségeire utalok. A fiktív táj erőteljes vöröse is egyfajta szimbólum, ami az utat, az emberi utat jelképezi. Az ég dinamizmusa az a szél, ami minden ledöntésére képes.

Ghyczy György festőművész
(Tevékeny, sokoldalú kreatív ember. Évekig dolgozott könyvkiadóknál. Több kiállítás, és ezzel járó elismerés, továbbá művészettel kapcsolatos előadás itthon, külföldön egyaránt. Részt vesz több művésztelep munkájában: Kiállításokat szervez. Majd 20 évig vezette a Nyitott Műtermet. Pro Urbe Erzsébetváros díjas.)

——————————————————————————————————————–

Ezekben a szomorú napokban, amikor sok minden inog, amit korábban stabilnak hittem, a festés számomra a cselekvőképesség felmutatása. Olyan családból jövök, ahol mindenki tudott festeni, sőt rajongtak mindenfajta művészetekért. Nekem a művészetek művelése természetes tevékenység. Valahogy úgy, ahogy nem élhetek muzsikaszó nélkül sem. Jelenleg 99 lapját mutatom be a tömegek dinamikáját kutató képsorozatomnak (szerk: 08.06. és 11.06. között Kápolnásnyék Halász kastélyban látható a művész Törékeny Egyensúly című kiállítása). Az anyagon közel 10 évet dolgoztam, és a pandemia első évében sikerült egyesével mindegyik képet befejeznem.

Újra és újra megtanított várni és közben fegyelmezetten előredolgozni, úgy hogy ne vesszen el sem a részletekben, sem az egész massszában. A mostani helyzetben az egyszerű emberi dolgok mozgatnak, és lényegesen személyesebb munkák jönnek elő.

Ahogy Menyhárt Jenő fogalmaz:

„Felszakadt egy sikoly
Kifogytam a szavakból
Álomi díszletek szellemből és anyagból
A templom sárga tornya tetején
Megáll az óra, nem nevetés
Nem sírás, nem fej és nem írás
Az idő iránytűje semerre sem mutat
Keresem a kiutat.„

Horváth Éva Mónika
(Több egyéni kiállítása volt 1992-től Budapesten, és csoportos tárlatokon is rendszeresen szerepel.)

——————————————————————————————————————–

A festészet, a festés maga számomra elsősorban az önkifejezés legmagasabb formája. Illetve történetmesélés is egyúttal. Minden, ami körülvesz, amit olvasok, tapasztalok, vagy érzelmileg megérint, oly módon hat rám, hogy „ki kell festenem” magamból.

A városok különösen megihletnek. A színek, formák, az építészet nagyon nagy hatást gyakorol rám. A városképeimen keresztül fejezem ki az aktuális érzéseimet, gondolataimat. Minden jelenetnek története van, amit szeretnék átadni az alkotásaimat szemlélőnek.

Az egyik kedvenc alkotásom a Feledés (Oblivion) című festményem. A kép inspirációja az az alaptétel, hogy nem számít mennyi idő telik el, mennyi mindent felejtünk, de vannak olyan emlékeink, amiket nem tudunk a feledés homályába küldeni, nem tudunk eltörölni. Ezt a gondolatot ültettem át a városi környezetre, amelyben még a színhasználat is ezt az érzést, a feledést segít megjeleníteni.

Sütő Angéla festőművész
(Számos hazai kiállításon szerepelt már képeivel. Festményei külföldi gyűjteményekben is megtalálhatóak.)

——————————————————————————————————————–

A festészet az életem egyik fő mozgatórugója, talán eddig a legfontosabb, létrehozni valamit olyan médiumból, ami tubusokba, palackokba, műanyag flakonokba és egyéb tégelyekbe van zárva…Micsoda tradíció van mögötte, és mégis mennyire bizarr tud lenni. 

Egy tőlem kissé szokatlan, tavaly készült, művet mutatnék be. Annyiban nem szokatlan, hogy állatokat ábrázol, de nem a megszokott vad elfolyó stílusban van előadva, mint pl. a nagy ragadozóim, sőt kissé merev stílusban, direkt! Ők itt inkább zsákmányállatok, a kép középpontjában egy Bosch-tól kölcsönzött kis horror kompzit lénnyel, ami feltárja az ikrákat a hasában. És a mikroszkópikus méretű medveállatka, ami mindent és mindenkit túlél majd.

Verebics Ágnes festőművész
(Már pályája kezdetén komoly sikereket ért el. Elnyerte a rangos kortárs elismeréseknek számító Amadeus-díjat, Több egyéni és csoportos kiállítása volt itthon és külföldön.)

Views: 144