Sodró lendülettől a filmzenei hangulatig – 10 éves a Balance Wheel Group jazz zenekar

A Balance Wheel Group a hazai jazzélet egyik meghatározó formációja, április elején a Budapest Jazz Clubban tartotta negyedik albumuk nagyszabású lemezbemutató koncertjét. A zenekar tagjai több évtizedes múlttal rendelkező jazz zenészek, zenetanárok, név szerint: Szili Róbert (gitár), dr. Dorogi Ákos (billentyűsök), Kátai Tamás (dobok), Mihalovics Dávid (basszusgitár).

Az idén kereken 10 éves zenekar egyik alapító tagjával, Szili Róberttel beszélgetek fellépésekről, a legújabb albumukról, és a jazz műfaj múltjáról, jelenéről és jövőjéről.

Akik ismernek titeket, tudják, hogy a Balance Wheel Group fúziós jazz-zenét játszik. Hogyan mutatnád be magatokat azoknak, akik még csak ismerkednek ezzel a stílussal?

Szili Róbert: Ez a fúziós dolog ugye azt takarja nagyjából, hogy különböző műfaji elemeket hordoznak ezek a zenék, és fúziós zenekar és fúziós zenekar között is van különbség, hogy melyik zenekar mit domborít ki jobban. Eleinte még smooth jazznek is aposztrofáltak minket, de aztán kiderült, hogy az sem annyira jól fedi ezt le, mert az meg már egy kicsit megint más műfaj. Nem swinges alapú a zenénk, tehát nem a jazz sztenderdek, illetve nem is a dixieland világa, hanem ez ilyen nyolcados zene, amiben van kicsi latin, kicsi funky, kicsi pop, tehát a mi zenénk kicsit populáris, inkább dallamos, de a jazz harmóniavilágával és improvizációkkal.

Ahogy a bevezetőben már említettem, 10 éve alakult a zenekar. Ezt gondolom szeretnétek is majd méltó módon egy nagykoncerttel megünnepelni. Lehet tudni, mikor és hol tervezitek megtartani, a közönségetekkel együtt megünnepelni ezt a kerek évfordulót?

A jubileumi koncertünk november 7-én lesz az Eötvös10-ben. Hogy pontosan hogyan fog összeállni a műsor, az még a jövő zenéje. Ezen a koncerten szeretnénk vendégművészekkel kiegészülni, illetve azt normális minőségben rögzíteni. Ehhez még egyelőre nincs meg a teljes anyagi hátterünk, de a koncert biztosan meglesz, alkalmazkodunk a lehetőségeinkhez.

Sokat változott a zenei ízlés az elmúlt 10 évben? Mennyire fogékony a mai közönség, főleg a fiatalok a jazzre?

Nagyon széles az a korosztály, aki hallgatja és szereti ezt a zenét, amit mi játszunk, és mivel tanárok is vagyunk, ilyen szempontból is van kapcsolatunk a fiatalsággal. Meglepően sok tehetséges, és érdeklődő fiatal van, akik eljönnek a koncertekre is. Van, aki a Spotify-on szokta hallgatni a lemezünket. Ki gondolta volna, hogy akár egy ötödikes srácnak is lehetünk a kedvencei között? A probléma nem is a korosztályokkal van, hanem ennek az egész rétegnek a nagyságával, illetve azzal, hogy mennyire nehezen jutunk el hozzájuk, főleg élőben. Mert az az igazi. Sokszor hallottuk már, hogy élőben mennyivel jobban megfog valakit a zenénk, pedig a tartalom ugyanaz, mint a lemezeken.

Beszéljünk kicsit a lemezeitekről. Eddig négy albumot adtatok ki, a legutóbbi, a 2025-ös azonban, aminek a címe … As We Play, stílusában kicsit eltér a többitől. Mi volt itt a koncepciótok?

A zenekar alapvetően saját szerzeményeket játszik, az első három albumunk ilyen. 2023-ban kaptunk egy lehetőséget, a Bartók Rádió egyik szerkesztője Veisz Gábor hívott fel, hogy van-e kedvünk egy élő koncertet játszani a stúdióban. A sorozat címe Klasszikus és jazz, ami élő koncertet jelentett, amit rögzítettek. Mi ezt bevállaltuk, de feltétel volt, hogy kell lenni benne klasszikus zenei vonatkozásnak is. Akkor készítettünk, ha jól emlékszem, négy darabot, ami feldolgozás volt. Ezeket a darabokat nem interpretáljuk, tehát mi nem eljátsszuk például Bach invencióját, hanem az ő dallamainak felhasználásával alkotunk egy picit újabbat, de azért felismerhetőt. Ennek nyomán jött az ötlet, hogy legyen egy ilyen albumunk, majd elkészült az … As We Play.

Az utóbbi években több jelentős, állandó jazz-profilú helyszín szűnt meg, vagy kényszerült profilváltásra. Ti hogyan éltétek meg, hogy jelentősen szűkült azoknak a helyeknek a száma, ahol jazz zenekarok koncertezhetnek? Ellensúlyozzák ezt az online elérési lehetőségek?

Ez egy jó dolog, hogy online elérhető a zenénk, de mi hangszeres zenészek vagyunk. Ezért igazán azt szeretjük, ha hangszer van a kezünkben, és élőben a közönségnek zenélünk. Szerintem, akik ezeken az oldalakon a számadatoktól oda-meg vissza vannak, meg szeretik a nem tudom hány meghallgatást, azok inkább a producerek. Persze büszke lennék rá, hogyha egymillió meghallgatása lenne valamelyik számunknak, de sokkal jobban örülnék neki, hogyha minden hónapban lenne tíz élő koncertünk.

Akkor ez titeket is rosszul érint, hogy nincsen annyi hely, ahol tudtok játszani.

Igen, az biztos. Emlékszem rá, hogy régebben egészen sok helyen lehetett koncert jelleggel zenélni. De az is bevett volt, hogy jazz sztenderdeket játszottam barátaimmal szállodában. Volt olyan hely, ahol évekig, minden héten, ugyanazon a napon, egyszerűen a vacsorához a szálloda vendégeinek jazzt játszottunk háttérzeneként.

Amikor alapítottuk ezt a zenekart, például kávézóban játszottunk, trióban, Ákossal, meg egy bőgős kollégával. Meg is tudom mondani, hogy ez a Szent István Parkban volt a Dunapark Kávéházban. Minden héten ott játszottunk, de már ott sem vagyunk. Nem tudom, hogy most van-e bárki is, vagy van-e egyáltalán élőzene. Pedig a Dunaparkban ráadásul ott volt egy igazi zongora.

15-20 évvel ezelőtt, tényleg rengeteg hely volt. Jelenleg viszont sajnos nagyon kevés van. Ott volt a Globe Royal, Crazy Café, Fat Mo’s Music Pub, Alcatraz, Ladó Caffé, nem is sorolom, sok-sok hely volt. És ez még csak Budapest. Amikor próbálok a zenekarnak vidéki koncertet szervezni, akkor azzal találkozom, hogy van egy jazzklub, és havi egy koncertet csinál. Sokszor az is probléma, hogy nincs rá anyagi keretük. De Budapesten is hasonló a helyzet, a vendéglátással foglalkozó helyek szerintem ezért nem alkalmaznak már zenekarokat. Vagy csak egy zongorista van, de szerintem azt sem sok van már. Én azt gyanítom, hogy a vendéglátóipari egységek is inkább megspórolják az ilyen költséget.

Tehát nincs rá keret, azt mondod.

Igen, igen, sokszor ez a probléma. Meg más irányba megy már a világ. Pedig az emberekkel így lehetne megismertetni egyébként az olyan zenéket, mint amit mi is játszunk, kisebb, közösségi helyeken, nem csak nagyszínpadon, meg fesztiválon. A zenekar alkalmas színpadra, de ugyanezt meg tudjuk csinálni majdnem szobai környezetben is.

Egyébként pont idén év elején valamikor játszottunk Budapesten, a Lámpás nevű helyen, ami meghirdette, hogy mehetnek oda zenekarok, és megmondom őszintén, elmentünk oda tök ingyen. Mert úgy voltunk vele, hogy kipróbáljuk, hogy milyen ez a hely. És nagyon jó hangulat volt, nagyon szívesen hallgattak minket. A nézők között volt olyan is, aki vidékről, több száz kilométerről utazott fel Budapestre, hogy minket meghallgasson. Azért ez nagy szó, és mondanom sem kell mennyire jól esett.

Több rádió, köztük a Jazzy is játszik a zenéinkből, vannak emberek, akik onnan ismernek minket, Találkoztunk ilyen rajongóval amikor például Paloznakon játszottunk, a Paloznaki Jazzpikniken, tavaly előtt. Tavaly a Művészetek Völgyében, a Magyar Jazz Szövetség színpadán tudtunk fellépni, és nagyon jó hangulat volt.

Idén nem léptek ott fel?

Idén nem. Jelentkeztem, de nem hívtak.

Ez alatt a röpke 10 év alatt szerinted mik voltak a Balance Wheel Group legjelentősebb eredményei? Mikre vagy a legbüszkébb?

Több dologra. Büszkék vagyunk a négy albumunkra, a rádiós felvételekre, illetve volt tévéfelvételünk, ami tavaly készült az A38 hajón, az nagyon klasszul sikerült. Egy nemzetközi filmzenei pályázaton a Pain of Glass című számunkkal az első 8 közé kerültünk, több mint hetven országból. Elismernek minket a jazz világában, a Jazz Szövetség is támogatott, tudtunk játszani külföldi fesztiválokon. Szeretnek minket. Ez mind jó dolog, ezekre mind büszkék vagyunk.

Köszönöm az interjút, és sok sikert kívánok, még tíz ilyen évet legalább.

A Balance Wheel Group május 30-án a Nyitott Műhelyben, június 12-én Kaposváron a Rigó Jancsi napokon, június 13-án Balatonfüreden a Könyv-Bor-Jazz Fesztiválon, július 10-én pedig Pannonhalmán lép fel, a 20. Panonhalmi Jazz Nyáron.

Menjetek el, hallgassátok meg őket.

 

Fotók: Kis Ákos, és a Balance Wheel Group Facebook oldala

 

Views: 67