The Old School Funk Returns : Halper László lemezbemutató koncert – interjú
Halper László jazzgitáros, több száz éves zenész dinasztia tagja, a Band of Gypsys Reincarnation együttes alapítója. Több együttesben játszik, könyvsorozatot írt Zenészlegendák címmel, megjelent 9 lemeze, a legutóbbi 2023 év végén. A címe, The Old School Funk Returns, és lemezbemutató koncertje éppen a héten lesz a Budapest Jazz Clubban. Többek között ennek apropóján is beszélgettünk.
Nagyon fiatalon kezdted, 13 éves korod óta gitározol. Kik, mik voltak a zenédre legnagyobb hatással?
Tulajdonképpen gitározni nem is a jazz miatt kezdtem el, az viszonylag későn jött az életembe. Olyan 13 éves lehettem, amikor egy fekete gitárost meghallottam a tévében. Valamilyen jazzfesztiválról lehetett ez a koncert. Azt tudni kell, hogy az unokatestvéreim klasszikus zenészek. Én a könnyűzenéből például a Beatlest ismertem, – mai napig egyébként imádom – de ilyen zenéket hallottam addig. És akkor ezt a blues zenét, amit én addig nem ismertem, meghallottam ettől a muzsikustól, és ez egy csapásra megváltoztatta az életemet. Akkor jöttem rá, hogy én mindenféleképpen gitározni szeretnék, és hogy a blues az az alapvető élmény, ami nekem a legfontosabb. Utána nagyon hamar jöttek egyéb hatások, az egyik, Jimi Hendrix zenéje. Nekem kellett az, hogy nagyon erősek legyenek a kompozíciók, és ez Jimi Hendrixnél pontosan megvolt. Minden hangjában benne van az a hihetetlen blues-frazírozás, az az érzelemvilág, de a szerzeményei mégsem sima blues-ok.
Aztán egy barátommal a moziban megnéztem egy koncertfilmet a The Band együttesről, amit Scorsese csinált The Last Wall (Az utolsó valcer) címmel. Én ott ismertem meg az amerikai rockzenét, ami megint csak borzalmasan nagy hatással volt rám, és mai napig a The Brand az egyik kedvenc zenekarom. Úgyhogy ezek a benyomások értek akkor nagyon fiatalon, 13-14 évesen. Tulajdonképpen ez indított el, hogy a gitározással, a zenével kezdjek foglalkozni. A Jazz picit később jött, olyan 18-19 éves koromban.
A jazz zenén belül, avagy azon kívül milyen stílus áll hozzád legközelebb?
Én akkord mániás vagyok, nekem a jazz harmóniavilága, akkord készlete nagyon megtetszett. A jazz iránt az úgynevezett fúziós jazz zenei világa miatt kezdtem érdeklődni. 18 éves koromra már elég jól gitároztam ilyen bluesos dolgokat, és tudtam azt, hogy ha én ezt a világot akarom, ezt a fúziós zenét gitározni, amit a mai napig játszom, az úgy működik, hogy jazzt is nagyon meg kell tanulni. Egy nagyszerű gitáros, Botos Tibor tanácsára mentem a jazz tanszakra. Babos Gyula volt a tanárom, a mesterem, tőle tanultam a jazzt. Faragó Miklós kiváló gitáros megkérdezte egyszer tőlem, hogy én miért akarok egyáltalán a jazz tanszakra járni. Akkor azt mondtam, hogy azért, mert Jimi Hendrix hangzásvilágát, stílusát szeretném ötvözni a jazzel. A kemény munka, sok gyakorlás után valóban létre tudtam magamban hozni ezt a fúziót. Megtaláltam a magam zenei világát, ami fontos minden gitárosnál, minden muzsikusnál, aki fusion zenét játszik, mert így lesz egy saját egyedi mixe, hangzásvilága.
Éppen 20 éve, 2004-ben jelent meg Gray Days című lemezed és abban az évben lemezbemutató koncertet is tartottatok a Millenáris Theátrumban. Milyen visszagondolni erre így 2024-ben?
Tényleg ennek a bizonyos Gray Days-nek most pont 20 éves jubileuma van. Én azt gondolom, hogy ezek a lemezek, amiket ez idő alatt készítettem, nagyon-nagyon fontos mérföldkövek voltak az életemben, és azt kell, hogy mondjam, én ebben borzasztó szerencsés vagyok. Egyik nagy álmom volt, hogy Steve Gadd-el, a világhírű dobossal játszhassak. Egy lemezt szerettem volna csinálni. Ennél sokkal több jött össze. Az egyik lemezem annak a koncertnek az anyaga, amikor a 70. születésnapja lett volna Jimi Hendrixnek, és a Müpában rendezhettünk koncertet. Nem csak, hogy Steve Gadd volt a dobos, hanem Eddie Gomez volt a bőgős, akik egy világhírű ritmusszekció. Fekete Pisti barátom volt ott a trombitás. Jimi Hendrix számait játszottuk az én jazz-es hangszerelésemmel. Aztán én ezt lemezen ki is adtam.
A legnagyobb álmomnál több is megvalósult a lemezen kívül ezzel a nagyszerű emlékkoncerttel.
A legújabb lemezed 2023 végén jelent meg, aminek a The Old School Funk Returns címet adtad. Milyen tematika, mondanivaló alapján állítottad össze az albumot?
Volt ez a szerencsétlen Covid dolog, ami nekem nagyon rosszul jött ki, mert Randy Breckerrel három koncertem lett volna, ami elmaradt. A Blues From Angelland című lemezemen volt rajta ez a szám, az Old School Funk, és a Covid alatt, amikor rendeztem a zenéket a számítógépemen, ennek megtaláltam egy régebbi változatát. Tulajdonképpen így keletkezett ez a lemez. Voltak számaim, amik külön-külön készültek, dalversenyekre, meg ilyen-olyan okból, és nem kerültek lemezre, mert mindegyiknek valami más apropója volt. Arra gondoltam, hogy ezeket össze kéne rendezni egy egységes lemezzé. Akkor az Old School Funknak megcsináltam a régi-új verzióját. Az egésznek a hangvétele végül úgy alakult ki, hogy lett egy funky-s beütése, amit én nagyon szeretek – imádom a Hancocknak a Headhunters lemezét a ’70-es évek elejéről – és ezen az új lemezemen valahogy már látszott, hogy elég sok ilyen hangvételű szám van.
Azért kerültek rá új számok is, azokat már ebben a jazz-funk stílusban írtam meg. Így az egész lemeznek lett egy funky jellege. Egy picit visszanyúltam a 70-es évek elejének, közepének a zenéjéhez, amikor ebben a fúziós jazzben Herbie Hancock behozta, hogy nem a rockzenével keverte a jazzt, hanem az akkori nagyon divatos funk zenével, amit én imádok, és tulajdonképpen ezért is lett ez a lemez címe. Egyrészt utal erre a számra, hogy újra fel lett használva, meg erre az egész zenei világra. Amikor összeállt a 11 számos lemezanyag, akkor arra gondoltam, hogy ehhez a The Old School Funk Returns tökéletes cím lenne.
Tovább olvasom… 2. oldal
Views: 100
