Diogenész-maraton és hazardírozás az életben maradásért – interjú Formanek Csabával

Formanek Csaba májusban egyedülálló színházi vállalkozásba kezd: 7 egymást követő napon, naponta kétszer adja elő Diogenész című előadását. Ez a rendkívüli teljesítmény nemcsak fizikai kihívás, hanem szellemi és művészi elköteleződés is. Célja, nyolcszáz nézőt bevonzása az előadásra, akik segítenének a működési válságából kilábalni és megmenteni a Kettőspont Színházat. Erről az extrém kihívásról, elköteleződésről, Diogenészről, tervekről és független színházról beszélgettünk.

Hogyan készülsz fel mentálisan és fizikailag egy ilyen intenzív előadás sorozatra?

Formanek Csaba: Amikor felmerült bennem ennek a maratonnak az ötlete, a barátaim óva intettek és néhányan próbáltak lebeszélni róla. Sikerült is elbizonytalanítaniuk: hirtelen megéreztem az egyedüliségem súlyát, hogy ezt mind egymagam kell majd végig cipeljem. És hogy nem felelőtlenség-e magammal és a közönséggel szemben is, hogy hazárdírozom ezzel a talán exhibicionista túlvállalással, amibe bizonyára becsúsznak majd gyengébb teljesítmények, kockáztatok egyféle kiégést, vagy akár túlexponálást – és egy hatalmas pofára esés lesz a vége. Tényleg nem „normális” dolog ez.

Aztán arra gondoltam, hogy ha kihegyezem az ösztöneim, az érzékenységemet, kellő önvizsgálatot, egyféle alkotói meditációt tartok a maraton előtt és az előadások között, akkor ennek mennie kell, lehet értelme a színháztámogatói ambíción túl is.

A másik fontos gondolat, ami megfogalmazódott az elmúlt hetekben, hogy élére kell állnom ennek a színháznak, amit vezetek, és irányt kell mutatnom a közönségnek, a kollégáknak, a munkatársaknak, hogy a függetlenség olyan szabadságot jelent, ami néha különös terheket, extrém vállalásokat ró az emberre.

Változott a saját nézőpontod az előadások során? Mennyiben hatja át az előadást a személyes véleményed?

A Diogenészt 9 éve játszom, 65 előadást tartottunk belőle eddig. Ez jelentős idő, 37 éves voltam a bemutatókor, most 46 vagyok. Rengeteg minden változott körülöttünk, és az előadás, Diogenész figurája – olykor szinte észrevétlenül – végig követte ezeket a változásokat. Hol ő igazodott hozzám, hol fordítva. Nem voltunk mindig jóban, de mára nagyjából összeértünk. Ma már olyan, mintha nem is egy megírt szöveget mondanék, hanem csak kihangosítom, ami bennem dühöng, fáj, vagy megnevetett vagy energiával tölt fel. Ennyiben teljesen a saját véleményemet „adom elő”, miközben azt is lehet mondani, hogy teljesen az ellentétét. A brecht-i színészideához hasonlóan nekem is megvan a véleményem Diogenészről, és az nem mindig pozitív. A színház és a színészet eszköztárával ezt kell kontrollálom, és a szöveg lüktetésére, a történet drámaiságára, a nézők jelenlétére húroznom fel.

Milyen a közönséggel való kapcsolat, mennyire nyitottak egy ilyen interaktív előadásra?

Erről nagyon sok történetem van, most csak annyit mondanék, hogy még azok is nyitottak szoktak lenni, akik csak úgy véletlenül keverednek bele az eseményekbe. Például nem tudják, hova jönnek, betévednek, vagy Diogenészként éppen berántom őket az utcáról (előfordult már). Nem szeretem annyira az interakció szót használni ennél az előadásnál. A közönségnek itt egyáltalán nem kell „akcióznia”. Ez egy játék, és ha jól kínálod meg őket, az emberek szeretnek játszani.

Hogyan közvetíted, akár a fiatalabb közönség számára befogadhatóan a mélyebb, filozófiai üzeneteket?

Ez jó kérdés, nem is tudom… ez nem tudatos. Azt hiszem, ilyen korosztály jelenléténél én magam is megpróbálok megfiatalodni bizonyos passzusoknál, és abból merítkezem, „onnan” szólalok meg. Az üzenet nem mindig az értelemben vagy a logikában vagy morális álláspontban van. A megszólítás minősége olykor sokkal fontosabb. Az pedig ember és ember között történik és érződik.

Nincs tehát általánosan vett közönség, mindig konkrét emberek ülnek a nézőtéren, és előfordulhat, hogy egy középkorú néző naivabb vagy akár gyermekibb, mint mondjuk egy középiskolás. Vagy csak én érzem annak, mindegy. Emberek vagyunk, akik bölcsebbek vagy bolondabbak, akik társaságot vagy egyéneket képeznek, akik elé Diogenész kiáll megvédeni magát, és az egyórás tárgyalás alatt számomra is egyre jobban megnyilatkoznak a közönség egyes tagjai. Együtt ismerjük meg magunkat.

„Szerintem Weiner Sennyey Tibor nagyon jól írta meg ezt a darabot. A szöveg ereje és a figura jelleme-helyzete átmegy, hat. A szöveg, mint egy tenger úgyis eláraszt, és ez hol jólesik, hol taszít, mint az iszap, hol pedig arcul csap, mint egy kósza hullám. És közben kibomlik egy erős történet, ami átível történelmi korokon is az ókortól jelen világunkig.”

Embernek lenni a mai világban

Mit taníthat nekünk, a ma emberének Diogenész?

Ez az egyik kérdés, a másik pedig az, hogy mit taníthat nekünk Diogenész története. Hogyan jár az az ember – manapság –, aki nem az anyagi javak hajszolásával, előnyös pozíciók megszerzésével, önmaga kényelmének biztosításával, hírnevének növelésével, követőinek szaporításával, birtokainak körülhatárolásával van leginkább elfoglalva? Ezt láthatjátok hamarosan, 14-szer zsinórban.

A 7 nap alatt hány teltháznak kéne ahhoz lenni, hogy a színház tovább tudjon működni?

A Kettőspont mindenképpen tovább fog működni, csak nem mindegy hogyan. Ha minden előadás tele lenne – és nem mindenki a legolcsóbb jegyet választja – akkor konvergálhatunk a mínuszok felől a nulla felé. Meglátjuk, mi fog történni, hányan jönnek el, kik éreznek hívást, hogy egy ilyesféle „szent” rituálé részésévé váljanak. Ki fog derülni: egy filmes stáb dokumentálja a hét eseményeit – „beköltöznek Diogenész hordójába” – megörökítjük a jövő generációinak is, milyen volt itt a 2020-as években szabad terek létrehozásán fáradozni.

Milyen terveid, vágyaid vannak a közeljövőben?

Kevesebb szerepléssel, több írással, tervezéssel, álmodozással töltött idő. Több néző, több pénz, kevesebb politika. Kevesebb tülekedés, több összekapcsolódás. Nagyon szépen alakul a Kettőspont repertoárja, ennek körülményeit szeretném gondozni, fejleszteni. Szeretném látni azt, hogy a tehetséges, jólelkű alkotóknak több lehetőség, több figyelem jut, és nem kell kapmánygépezeteket működtetni minden pici műhelynek, hogy látszódhasson az érték, amit teremt, elérhető legyen az élmény, amit kínál.

„Azt kívánom a közönségnek – magamat is beleértve – hogy jusson el olyan színházakba, ahol lélektől lélekig tart az utazás.”

Hogyan látod a független színházak jövőjét Magyarországon?

Nagyon sokféle és különböző helyzetben lévő független színház van országszerte, nehéz egységesen látni magunkat, és amíg éppen nem nézünk oda, már el is halt egy, kinőtt kettő másik, amott meg teljesen átalakult minden. Izgalmas, nyüzsgő világ ez, nem nagyon lehet keretek közé szorítani, definiálni, „lepapírozni”.

A jövőt illetően egyszerre zajlik az anyagi és erkölcsi túlélésért folytatott küzdelem, a kettő nem mindig fedi egymást, sőt, olykor az egyikért fel kell áldozni a másikat. Nagy szükség lenne még több, erre a területre (is) fókuszáló kritikusra, újságíróra, picit tágabb körű, vegyesebb, tudatosan idelátogató és kíváncsi közönségre. Egy sokkal partneribb és okosabb szakpolitikára úgyszintén. Ezek szerintem mind összefüggenek. Sokszáz Diogenész egymagában nem váltja meg a világot.

Legyünk reménykedők? „Legyetek éberek!”

…………………………………………………………..…

A 9 éve futó, többszörösen díjazott előadás egy minimális díszletű monodráma, ami egy morális válságba jutott cinikus filozófus történetét meséli el. A szöveg modern, pergő, és tele van olyan társadalmi utalásokkal, amelyek témája nagyon aktuális ma is, most is. Formanek Csaba játéka dinamikus, szuggesztív, és képes arra, hogy a nézőket bevonja a filozófiai diskurzusba, miközben szórakoztat is. A Diogenész különleges, gondolatébresztő színházi élmény.

A színház vezetősége mindenki anyagi lehetőségeire gondolt, így többféle árazású jegyből lehet választani.

Csatlakozzatok a Maratonhoz bármikor, és keressük meg együtt a fényt a hordó mélyén!

Weiner Sennyey Tibor: DIOGENÉSZ
monodráma, 60 perc
Írta: Weiner Sennyey Tibor
Játssza és rendezte: Formanek Csaba

Előadások a Kettőspont Színházban:

május 17. 16h és 19.30h
május 18. 16h és 19.30h
május 19. 16h és 19.30h
május 20. 16h és 19.30h
május 21. 16h és 19.30h
május 22. 16h és 19.30h
május 23. 16h és 19.30h

A Diogenész-maraton részletei és jegyvásárlás ide kattintva.

(Képek forrása: Kettőspont Színház Fb oldal)

Views: 259