Nekem a Hortobágy volt a Serengeti – interjú a Vadlovak rendezőjével

A szentendrei születésű Török Zoltán, filmjeit külföldi megrendelőknek, nemzetközi piacra készíti. Régóta Svédországban él a családjával, a legtöbb időt azonban filmjeinek forgatási helyszínein tölti. Magyarországról eddig több kisebb és két nagy természetfilmet forgatott, utóbbi a Vadlovak – Hortobágyi mese címmel ősz végén látható a mozikban.

Magyarországon készült filmjeiről, a Vadlovak forgatásáról és a további tervekről kérdeztem Török Zoltán operatőr, rendező, forgatókönyvírót.

Élményvadász: A Vad Magyarország évtizedek óta az első nagyszabású természetfilm volt hazánk élővilágáról. Megkérdezhetem – lehet feltette a kérdést már más is – Homoki Nagy István örökségét viszed tovább ezekkel a természet filmekkel? Mi volt a vezérfonal, amin elindultál?

Török Zoltán: Őszintén szólva, nem, ezek a filmek kevéssé voltak hatással rám. Az ő filmjei nagyon híresek, nemzetközi filmfesztiválokra is eljutottak annak idején, jó hatvan éve, azonban egészen más korszellemben készültek. A 90-es, 2000-es években már nem állták meg a helyüket, a mai sztenderdeknek nem felelnek meg – főleg etikai és morális szempontból szerintem. Inkább az általa elért eredményekre tekint fel az ember. Viszont volt a Kisfilmek a nagyvilágból sorozat, ahol fantasztikus dokumentumfilmeket lehetetett látni a világ minden tájáról. Azok eléggé motiválók voltak. A magyarok közül én nagyon szerettem Balogh János akadémikus filmjeit, amiket nemzetközi kitekintéssel, és már akkor erős környezetvédelmi szemlélettel készített.

Élményvadász: A Vad Magyarország – A vizek birodalma forgatása másfél éven keresztül zajlott, míg a Vadlovak – Hortobágyi mese három évig tartott. A hortobágyi film elkészítése nagyobb kihívás volt, vagy a Covid járvány szólt közbe?

Fotó: Badár Balázs

Török Zoltán: Nem tudom, az ember mit számoljon, az éveket, amit a filmmel tölt, vagy az aktív forgatást. Mert nem a forgatással kezdődik a film, hanem az ötlettel, meg a kutatással. A Vad Magyarország két és fél évig készült az elejétől a végéig. A Vadlovak esetében a forgatás rész is nagyon hosszú volt. 2016-ban voltam először kutató úton a Hortobágyon, a vadlovaknál. 2017 őszén kezdtük a forgatást, 2020 januárig tartott, amire jött az utómunka. Erre még forgattunk volna, csak a járvány ezt megakadályozta. Az idő, amit összesen ezzel a filmmel töltöttem, az kvázi négy és fél év.

Élményvadász: Hogyan kerültek képbe a vadlovak, a te ötleted volt? Miért pont ezek az állatok lettek a következő filmed főszereplői?

Fotó: Szilágyi Attila

Török Zoltán: A vadlovakba már a Vad Magyarország forgatásán belefutottunk a Hortobágyon. Csak abba filmbe nem passzoltak volna, mivel ott elsősorban a vizes élőhelyek volt a téma. Én mindig szerettem volna a Hortobágyról csinálni egy filmet, mert nekem gyerekként felnőve a 80-as években az volt a Serengeti (szerk.: Serengeti Nemzeti Park, Tanzánia). Egy nagyfilmhez azonban kell egy megfelelő főszereplő, akinek a történetét meg is nézik több mint egy órán át. Kellett egy olyan állat, ami nem annyira ritka, hogy vártál rá 5-6 hétig, majd feltűnik egy percre és csak átsuhan a kamera előtt. Én nagyon imádom a madarakat, a rovarokat, de lehet, hogy egy cselőpók nem a legjobb főszereplő.

A pentezugi rezervátum kiváló lehetőséget nyújt a vadlovak megfigyelésére. Amikor utánuk olvastam, úgy döntöttem, hogy ők a megfelelő állatok. Az emberek számára is értelmezhető szociális viszonyrendszerben élnek, csoportokban, családokban. Ráadásul elő tudunk adni egy történetet velük úgy, hogy közben a pusztát is bemutatjuk.

Fotó: Szilágyi Attila

Egy komoly kutatás folyik a vadlovas területen. Mi betartottuk a szabályokat, a kutatókkal tiszteltük, segítettük egymás munkáját. A Hortobágyi Nemzeti Park is támogatta a forgatást, mindenki szerette és felkarolta ezt a projektet.

Az volt az alap koncepció, hogy egy csikót követünk végig, két és fél évig. Magunk sem hittük, hogy sikerül, mert annyi baj érheti szegényeket. Talán nem spoilerezem el, de a járvány után még vissza látogattunk, és ez is benne van a filmben, hogy mi történt velük azóta.

Élményvadász: A vadlovak hogyan viszonyultak a forgatócsoporthoz? Mivel itt szabadtéren, nem színészekkel dolgozik a rendező, a tervek ellenére rengeteg lehet az előre nem látható változó. Sokszor kellett módosítani, improvizálni?

Fotó: Szilágyi Attila

Török Zoltán: A vadlovak nagyjából hozzászoktak a kutatókhoz, mi pedig nem mutatkoztunk közvetlenül. A forgatás előtt van egy hosszú előkészítési szakasz, amiből egy csomó információt megtudunk. Tudjuk, hogy mikor mit csinálnak, mire számíthatunk. Van egy rendszer, hogy mikor, mi történik a természetben, pl. júniusban nagy csaták zajlanak, vagy májusban vannak az ellések, és ehhez igazodva tudjuk, éppen mit kell forgatnunk. Van, amikor a természet elénk rak előre nem látható dolgokat, vagy valamit nem sikerül megcsinálni. Akkor az nem kerül bele a filmbe, vagy elmegyünk megcsinálni még egyszer. Ezért eléggé jól tervezhető egy természetfilm.

Élményvadász: Mi volt a legnagyobb kihívás ennél a filmnél?

Török Zoltán: Inkább türelemjáték volt, mentális kihívás. Az volt nehéz, hogy megtanuljuk a legelő, patás állatok világát. Megtanulni a nyelvüket, úgymond, hogy mikor valami van a levegőben, például amikor épp egy összetűzés készül. Mivel ez náluk sokszor nem annyira egyértelmű, mint egy ragadozónál. Aztán folyamatosan készenlétben lenni, napokon, heteken át követni őket. Az volt a koncepciónk, hogy ne lépjünk ki a forgatóautóból – a lovak így egy idő után nem nagyon törődtek velünk – abban ülni állandóan, a forróságban, mint egy kályhában, vagy a mínuszokban az volt a fizikai kihívás. A pusztai időjárás nagyon kemény. Mégis a legnagyobb kihívás volt, hogy ne fásuljunk bele.

Élményvadász: A hortobágyi Pentezug Vadlórezervátumban élő Przsevalszkij-lovak a film megtekintése után, biztosan sok turista érdeklődését felkeltik majd, a személyes találkozás élményét fogják keresni. Mivel azonban védett területén van az élőhelyük, a látogatók oda nem mehetnek, nem zavarhatják őket.

Török Zoltán: Erre a terültre nem lehet bárkinek bemenni, ez egy tudományos program része. De van egy, a látogatók által megtekinthető rész is, ahol vannak vadlovak. Malomháza a neve (szerk.: Malomházi tanösvény), ahova a nemzeti park munkatársa viszi ki busszal, vagy terepjáróval az érdeklődőket. Ott van egy kisebb, bemutatásra szánt ménes, más szabadon legelő pusztai állatokkal.

Élményvadász: Mi az, amit szerettél volna megmutatni ezzel a filmmel, mi volt a koncepció? Sikerült úgy megfogalmazni, ahogy elképzelted?

Török Zoltán: Két fő dolog volt. Egyrészt, magának a Hortobágynak a bemutatása, mert az emberek úgy képzelik nincs ott semmi, csak egy nagy síkság. Holott ez Magyarország legérdekesebb, és élővilág tekintetében talán legizgalmasabb területeinek egyike. Ezt szerettem volna megmutatni. A koncepció a vadlovakkal kapcsolatban az volt, hogy megmutassam, állatoknak is milyen gazdag és színes egyéni életük van, anélkül, hogy túlságosan megszemélyesítenénk, antropomorfizálnánk őket. Ott is micsoda társas, szociális viszonyok vannak, és mindegyikük kvázi egy egyéniség. Ennek a két nézőpontnak az összefoglaló koncepciója pedig az volt, hogy olyan állatokat mutatok be, amik a vadlovakhoz lazán kapcsolódnak. Ott a lovak körül vadásznak, mint a barna rétihéja, ugyanazon a területen élnek a nádasban, mint a törpeegér, együtt láthatók a lovakkal, mint a kócsagok, vagy a csérek.

Fotó: Szilágyi Attila

Élményvadász: A Vad Magyarország – A vizek birodalma 2011 legnézettebb magyar filmje volt a mozikban, illetve a hazai és nemzetközi filmfesztiválokon számos (30) díjat nyert el. Mit gondolsz, mitől lehet egy természetfilmnek ekkora sikere?

Török Zoltán: A Vad Magyarország már harminc díjat kapott, ez számomra is döbbenet. Mitől lehet egy természetfilmnek sikere? Fogalmam sincs, ha tudnám, akkor mindig sikeres filmeket csinálnék. Ami eddig nagyjából sikerült. Szerencsére (nevet). Szerintem van egy korszellem, amibe vagy beletalál a film, vagy nem. 2010-ben a Vad Magyarország pont beletrafált, amikor az emberek nagyon nyitottak voltak az őket körülvevő természet felé, és rég láttak Magyarországon magyar tájról szóló átfogó természetfilmet. Van az adott időszaknak egy érezhető szele, amire lehet reagálni, Ez a film pont megfelelő pillanatban jött ki. Az is fontos, hogy érdekes állati viselkedések legyenek benne. Az mindig időtálló. Az állati viselkedések megörökítése szerintem az alfája és omegája a természetfilmeknek.

Most ez megint nagyot változott szerintem, ahogy láthatod például, Oscar díjat kapott a polipos film (szerk: My Octopus Teacher). Elment nagyon személyes irányba ez a műfaj. Az emberek újra belekerültek a természetfilmbe. Illetve nagyon érdekli a közönséget szerencsére a változó világ. Mert brutális sebességgel változik minden. Az állati viselkedés is változik. A szándék, ezt ábrázolni fogyaszthatóan, hiszen senki sem akar depressziós lenni. Egy természetfilmben a legfontosabb számomra az állatok viselkedésének hiteles bemutatása, lehetőleg minél esztétikusabb vizuális eszközökkel.

Élményvadász: A Hortobágyon élő vadlovak életéről szóló film magyar–német–osztrák–svéd koprodukcióban készült. Mennyire látsz rá esélyt, hogy egy ilyen, a magyar természeti kincseket bemutató alkotás mögé a nagy hazai támogatók beálljanak?

Török Zoltán: Abszolút látok rá esélyt, főleg ha olyan történettel állunk elő. a vadlovas filmnek is úgy a fele költségvetését is a Nemzeti Filmintézet állta. Őszintén szólva, ilyen támogatási rendszer kevés helyen van Európában. Szinte arany élete van a hazai természetfilmeseknek. Vannak ötleteim, több is, forgatókönyvek is készülnek, de ezekről most még semmit nem szeretnék elárulni.

Fotó: Badár Balázs

Élményvadász: Elsősorban mi a célod ezekkel a filmekkel: a még létező élővilág megörökítése, ismeretterjesztés, érzékenyítés, figyelemfelhívás az eltűnő élőhelyek, veszélyeztetet fajok érdekében?

Török Zoltán: Ezek mind egyben. Benne van a filmek elkészítésénél az ismeretterjesztésen, az állati viselkedések bemutatásán kívül a szándék, hogy a környezet, az élővilág változásaira is felhívjam a figyelmet.

Élményvadász: Biztos tervben van már a következő film. Megkérdezhetem, hol fog készülni, és mi lesz a témája?

Török Zoltán: A következő filmet Svédországban már forgatom. Arról szól, milyen szinten alakul át a természet, és erről nem is tudnak az emberek. Ez a változás milyen iszonyú gyors. Egy személyes történet lesz én is benne vagyok a filmben. Bemutatja, amióta én itt forgatok, uszkve húsz éve, mennyi minden változott rövid idő alatt. Tájak alakulnak át. A táj kinézete is más, az élővilág is változik. Hogy ez rossz, vagy jó, nem az én tisztem eldönteni. Én csak ábrázolom.

Török Zoltán Vadlovak – Hortobágyi mese c. magyar-német-osztrák-svéd koprodukcióban született természetfilmje éppen tíz évvel az a Vad Magyarország után – a forgalmazó reményei szerint idén októberben – kerül a hazai mozikba.


A Vadlovak – Hortobágyi mese operatőre Jan Henriksson és Török Zoltán, a rendező-producer Török Zoltán, vágó Hargittai László, a hangmérnök Ola Eliasson és Bohács Tamás.

Képek forrása: Mozinet, Vadlovak fb oldal


Díjak, jelölések

Találatok: 291